Sokan kérdezik a munkám során, vagy a magánéletemben, hogy hogyan tudom elviselni körmeim hosszát, és egyáltalán... hogyan alakult ki bennem ez a stilettóőrület. Nos, kérem szépen... a történet banális.... sőt tán fatális :)

Több évvel és pár hónappal ezelőtt voltam továbbképzésen GKK-nál. Iszonyú jó volt, rengeteget tanultam és naggggyon jól éreztem magamat. Mivel jól haladtunk, korábban fejeztük be azt a "tananyagot", amire befizettem.

Végezetül Kriszta csinált nekem egy körmöt a kisujjamra, demonstrálva, hogyan is kell kinéznie egy körömnek.

Ezt a zárást nem tudom másként leírni: olyan, mint amikor felizgatnak..., de úgy istenigazából, majd otthagynak. Megláttam azt az egy körmöt, és berottyantottam, mi van a kezemen! És a tíz ujjamból csak egyetlenegyen! Hát szabad ilyet? Felizgatni az embert, majd kalap-kabát? Hm... Hát így történt az eset... azon nyomban visszaültünk, s az egy mellé még kaptam kilencet, s azóta tart a szerelem :)